Déclinaison / Conjugueur latin
| PRÉSENT |
| I sing. | offulcĭor |
| II sing. | offulcīris, offulcīre |
| III sing. | offulcītur |
| I plur. | offulcīmur |
| II plur. | offulcimĭni |
| III plur. | offulciuntur |
| IMPARFAIT |
| I sing. | offulciēbar |
| II sing. | offulciebāris, offulciebāre |
| III sing. | offulciebātur |
| I plur. | offulciebāmur |
| II plur. | offulciebamĭni |
| III plur. | offulciebantur |
| FUTUR SIMPLE |
| I sing. | offulcĭar |
| II sing. | offulciēris, offulciēre |
| III sing. | offulciētur |
| I plur. | offulciēmur |
| II plur. | offulciemĭni |
| III plur. | offulcientur |
| PARFAIT |
| I sing. | offultus, a, um sum |
| II sing. | offultus, a, um es |
| III sing. | offultus, a, um est |
| I plur. | offulti, ae, a sumus |
| II plur. | offulti, ae, a estis |
| III plur. | offulti, ae, a sunt |
| PLUS-QUE-PARFAIT |
| I sing. | offultus, a, um eram |
| II sing. | offultus, a, um eras |
| III sing. | offultus, a, um erat |
| I plur. | offulti, ae, a eramus |
| II plur. | offulti, ae, a eratis |
| III plur. | offulti, ae, a erant |
| FUTUR ANTÉRIEUR |
| I sing. | offultus, a, um ero |
| II sing. | offultus, a, um eris |
| III sing. | offultus, a, um erit |
| I plur. | offulti, ae, a erimus |
| II plur. | offulti, ae, a eritis |
| III plur. | offulti, ae, a erunt |
| PRÉSENT |
| I sing. | offulcĭar |
| II sing. | offulciāris, offulciāre |
| III sing. | offulciātur |
| I plur. | offulciāmur |
| II plur. | offulciamĭni |
| III plur. | offulciantur |
| IMPARFAIT |
| I sing. | offulcīrer |
| II sing. | offulcirēris, offulcirēre |
| III sing. | offulcirētur |
| I plur. | offulcirēmur |
| II plur. | offulcirēmini |
| III plur. | offulcirentur |
| PARFAIT |
| I sing. | offultus, a, um sim |
| II sing. | offultus, a, um sis |
| III sing. | offultus, a, um sit |
| I plur. | offulti, ae, a simus |
| II plur. | offulti, ae, a sitis |
| III plur. | offulti, ae, a sint |
| PLUS-QUE-PARFAIT |
| I sing. | offultus, a, um essem |
| II sing. | offultus, a, um esses |
| III sing. | offultus, a, um esset |
| I plur. | offulti, ae, a essemus |
| II plur. | offulti, ae, a essetis |
| III plur. | offulti, ae, a essent |
| IMPÉRATIF |
| PRÉSENT |
| II sing. | offulcīre |
| II plur. | offulcimĭni |
| FUTUR |
| II sing. | offulcītor |
| III sing. | offulcītor |
| II plur. | |
| III plur. | offulciuntor |
| PARTICIPE |
| PARFAIT |
| offultus, a, um |
| INFINITO |
| PRÉSENT |
| offulcīri |
| PARFAIT |
| Singolare: | offultus, a, um esse |
| Plurale: | offulti, ae, a esse |
| FUTUR |
| offultum esse |
| GERUNDIVO |
| offulciendus, a, um |
| SUPIN |
| offultu |
Parcourir le dictionnaire
A
B
C
D
E
F
G
H
I
J
K
L
M
N
O
P
Q
R
S
T
U
V
W
X
Y
Z
{{ID:OFFULCIOR100}}
---CACHE---
|
Visitez nos sites:
En français
In english
In Deutsch
En español
Em portugues
По русски
Στα ελληνικά
|
Ën piemontèis
|